Megjelent Jánk István, H. Tomesz Tímea, Domonkosi Ágnes (szerk.) A Digitális oktatás nyelvi dimenziói c. kötet, melyet a szerzők és a szerkesztők Kálmán László emlékének ajánlottak

ELŐSZÓ

A koronavírus miatt bekövetkező járványhelyzet alapvető változásokat hozott az élet számos területén, így az oktatásban, azon belül az anyanyelv-pedagógiában is. A 2020 márciusában kirobbanó világjárvány a digitális tanrend, a távoktatás általános bevezetésével egyik napról a másikra megváltoztatta a magyarországi oktatás teljes feltételrendszerét is. A digitális környezetben kibontakozó új gyakorlatok, a kényszerek szorításában megszülető módszertani megoldások számos tapasztalatot és problémát hoztak felszínre az anyanyelvi neveléssel, nyelvoktatással kapcsolatban is. Ebben a jelenleg is zajló, járványügyi intézkedésekkel és digitális kihívásokkal terhelt szituációban, 2020 novemberében került megrendezésre immár második alkalommal a PeLiKon oktatásnyelvészeti konferencia, amely a kialakult helyzetre reflektálva A digitális oktatás nyelvi dimenziói alcímet kapta. Az újonnan megjelenő változásokat és kihívásokat visszatükrözve a rendezvény online formában, de jelenléti moderálással valósult meg, három plenáris előadást, tíz előzetesen felkért kerekasztal-vezető által koordinált szakmai beszélgetést, valamint ugyancsak tíz poszterelőadást magában foglalva.

A koronavírus által felszínre kerülő problémák egyfelől egyáltalán nem új keletűek, másfelől pedig nagyon is azok. A digitális oktatással foglalkozó szakemberek már a 90-es évektől kezdődően fontosnak tartják, hogy a pedagógusképzésben helyet kapjon az IKT (információs és kommunikációs technológia), s az internet térhódításával, azzal együtt az internethez szükséges eszközök egyre populárisabbá válásával az oktatásba egyre jobban beszivárogott az igény az IKT-módszerek és -eszközök használatára. A koronavírus következtében kialakult helyzet ennek a folyamatnak egy speciális állomása. A digitális oktatás nem pusztán mint innovatív lehetőség, hanem mint elsődleges oktatási terep, környezet és eszköz együttesen jelent meg, általánosságban éppúgy, mint az anyanyelvi nevelés, azon belül a nyelvtan és irodalom tanításának területén. Erre egyes pedagógusok, diákok és szülők jobban, míg mások kevésbé voltak felkészülve, vagyis más és más háttértudással, digitális kompetenciával és felszereltséggel érte őket a járványhelyzet s az annak nyomán kialakult oktatási rend.

De nem csupán az oktatási-nevelési folyamatok szereplőinek felkészültsége volt perdöntő ebben a megváltozott környezetben. Ahogy az egyes előadások és kerekasztal-beszélgetések rávilágítottak, számos tényező függvénye az, hogy a koronavírus időszakában (és azon kívül) a digitális oktatás miként működik, funkcionál. A frissen szerzett tapasztalatok közös értelmezése mellett a megvitatandó témák nagy része – a teljesség igénye nélkül például a digitális térben átalakuló kommunikációs helyzetek, az anyanyelvi nevelésben és a nyelvoktatásban használható digitális tartalmak, a digitális tananyagfejlesztés nyelvi vonatkozásai vagy akár a digitális oktatás kereteihez illeszkedő kutatás- és problémaalapú tanulás lehetőségei – olyan kérdéskörök, amelyek a veszélyhelyzeten túlmutatva az oktatás jövőjében is fontos szerepet kaphatnak.

A kötet öt nagy tematikus egységbe rendeződik. Az elsődleges rendezési és szerkesztési elv az volt, hogy téma szempontjából szorosan kapcsolódó tanulmányok kerüljenek egymás mellé, így a formai, stiláris, betűrendi és egyéb szempontok kevésbé befolyásolták a sorrendet. Ez azt jelenti, hogy a kötet egyaránt tartalmaz kerekasztal-beszélgetéseket lejegyzett és párbeszédes formában, valamint megírt tanulmányként, amiket poszterelőadások és plenáris előadások színesítenek tovább. Ezzel azt kívánjuk illusztrálni és jelezni, hogy a változatosság fontos; nyelvileg éppúgy, mint szakmailag, anyanyelv-pedagógiai szempontból legalább annyira, mint a hétköznapok során.

A kötet első egysége a digitális anyanyelvi nevelés különféle módszertani lehetőségeire, illetve a mögöttük húzódó nyelvészeti-módszertani, anyanyelv-pedagógiai megközelítésekre fókuszál. Többek között a kutatás- és problémaalapú nyelvi nevelés, a kognitív-funkcionális nyelvszemlélet, illetve az ezek kapcsán felmerülő főbb lehetőségek kerülnek bemutatásra. Az előzőeket jól kiegészítve a második fejezet tanulmányai az anyanyelvi nyelvtantanítás néhány konkrét eszközét mutatja be: olyan digitális tartalmakat, platformokat, alkalmazásokat és eszközöket ismertetnek a szerzők, amelyek a nyelvtantanítás sikerességét, hatékonyságának növelését segíthetik elő, sokszor a hagyományos oktatásban éppúgy, mint a digitális térben. A harmadik egységbe kerültek azok a tanulmányok, amelyekben a digitális oktatás kapcsán szerzett személyes tapasztalatokról, tanulságokról és jó gyakorlatokról esik szó, különböző egyetemek oktatóinak és különböző iskolák pedagógusainak a szemszögéből. Így ez a fejezet lenyomatot, helyzetképet is ad a határon túli és a magyarországi digitális anyanyelvi nevelés állapotáról. A negyedik alfejezet az előbb említettekkel összefüggésben a digitális térben zajló kommunikáció különböző aspektusait járja körül, tanulói és tanári reflexiókon, levelezéseken és interjúkon keresztül bemutatva az online iskolai diskurzusok sajátosságait. Az utolsó fejezet általános idegennyelv-tanítási kérdésekkel, valamint a magyar mint idegen nyelv tanításának kérdéseivel foglalkozik. A digitális MID-oktatás mellett digitális nyelvtanári szerepekről, online tolmácsolási és fordítási kérdésekről, terminológia kihívásokról és lehetőségekről esik szó.

A járványhelyzet mellett a kutatócsoportnak más kihívásokkal is szembe kellett néznie, ugyanis ebben az időszakban fontos személyi és szervezeti átalakulások mentek végbe a közösség életében. A csoport még 2009 őszén alakult meg Eszterházy Károly Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének Magyar Nyelvészeti Tanszékén, munkájához a tanszék akkori oktatóin kívül régi munkatársak is kapcsolódtak. 2017- ben a csoport egy megújulási folyamat részeként felvette a PeLi Oktatásnyelvészeti Kutatócsoport nevet, majd a tanszék új oktatóival kiegészülve 2018 őszén egyik első projektjeként PeLiKon A nyelv perspektívája az oktatásban címmel, hagyományteremtő szándékkal megrendezte első országos konferenciáját. A konferencia anyaga válogatott tanulmánykötetként jelent meg e kötet elődjeként. 2020 novemberében a kutatócsoport online konferenciaként rendezte meg második nagy rendezvényét, amely jelen kötet alapjául szolgál. A kötet lektorául – a szakmaiság és a folytonosság jegyében – a 9 kutatócsoport alapító tagjait, azóta nyugdíjba vonult kollégáinkat, Lőrincz Juliannát és Zimányi Árpádot kértük fel, akiknek köszönettel tartozunk a kötetbe fektett munkáért. 2021-től a csoport tagjai közül többen másik intézetben, tanszéken folytatták munkájukat, kutatócsoportunk azonban elkötelezett a közös munka és a vállalt kutatási területek iránt, ezért az EKKE Magyar Nyelvészeti Tanszékéről leválva, megújult formában, szélesebb körben, kar- és campusközi kutatócsoportként működik és viszi tovább oktatásnyelvészeti tevékenységét.

Kötetünket a 2021-ben elhunyt Kálmán László emlékének ajánljuk, aki az elmúlt évtizedek egyik meghatározó oktatásnyelvészettel, anyanyelvi neveléssel foglalkozó nyelvésze volt. A 2020-as konferenciánk A kutatásalapú anyanyelvi nevelés című kerekasztalának résztvevőjeként mondta: „azt gondolom – ha mindannyian egyetértünk abban, hogy nagyon konstruktivisták vagyunk és nagyon kutatásalapúak –, akkor nem az a cél, hogy magunkkal beviszünk valamiféle szemléletet, előre elképzelt struktúrákat, és addig erőltetjük, amíg ők arra maguktól rá nem jönnek, szóval az, hogy ők maguktól jöjjenek rá a dolgokra, az nem azt jelenti, hogy arra kell rájönniük, ami a mi fejünkben már benne van, nem ez a cél”. Kálmán idézett eszmefuttatásában két dolog meglehetősen magával ragadó. Az egyik, hogy kellően kritikus, a másik, hogy bölcs. Kritikus magával, valamint a modern anyanyelv-pedagógiát a gyakorlatban csak látszólag alkalmazó, azt teljesen félreértő pedagógussal, és bölcs, mert mindezt úgy tudja megragadni, hogy érthetővé válik a probléma és a félreértés alapja. S bár az idézett részlet nem tartalmaz a problémára kínált megoldásokat, tudjuk, hogy Kálmán László munkássága igen, több szempontból, több területen is. Érdemei elévülhetetlenek abban, hogy a közgondolkodás nyelvészetileg és társadalmilag is pozitív, modern, mégis értékőrző és -teremtő irányba haladt az elmúlt évtizedekben, s hogy a nyelvtantanítás és általában a nyelvről való gondolkodás nem csupán a helyes-helytelen dichotómia mítoszát jelenti immáron, hanem a változatosságot és változást érdeklődéssel szemlélő, a nyelvi másságot elfogadó, egyszersmind a nyelvészet hasznos és érdekes oldalát megmutattató konstruktív tevékenységet.

Jánk István

A kötet ezen a linken érhető el.