Az igekötős szerkezetek kialakulása a magyar nyelvben: korpuszvezérelt megközelítés

Vezető kutató: Kalivoda Ágnes

A mai magyar nyelv egyik jellegzetessége a gazdag igekötőrendszere – ez azonban nem mindig volt így. Az ómagyar korban csak néhány igekötő létezett (pl. ‘meg’, ‘el’), és ezek is szórványosan fordulnak elő a fennmaradt szövegekben. A kutatás célja annak a feltárása, hogy az igekötőrendszer gazdagodása hogyan jutott el a mai állapotig, amikor a ‘tönkre’ vagy akár a ‘szénné’ is igekötőszerű viselkedést mutatnak. A kutatás a nyelvtechnológia adta lehetőségekre, hatalmas szöveganyagok automatikus vizsgálatára épül. A projekt során nyílt hozzáférésű adatbázisok is létrejönnek, amelyeket webes felületen keresztül lehet böngészni. Ezáltal mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy nyelvi időutazásba kezdjen, és saját maga fedezze fel a változásokat.